Mi van, ha a boldog élet nem csak a mesékben létezik!
(Inspiráció önvizsgálatra, rengeteg eszközzel önmagad épülésére. Használd!)
Azt tapasztaltam, hogy sok ember vágyik a boldogságra, de már rég eldöntötték, hogy ez lehetetlen. Ez ugyan nem igazság, de a saját valóságukat erre az ítéletre alapozzák.
Azt hiszik, hogy az élet nehéz, fájdalmas, és a vágyaik elérése nem lenne normális dolog, hiszen az
átlagember nem boldog. Az önismeretük és a magabiztosságuk már a gyerekkoruk álmaival, kíváncsiságával és játékosságával együtt rég volt, talán igaz sem volt.
Elhitték, hogy az örömök és a csodák az irracionális szférához tartoznak.
A gyerekektől is elvárják, hogy ne bízzanak a belső hangjukban, ne álmodozzanak, ne kíváncsiskodjanak, mert aki kíváncsi az hamar megöregszik. Ne az éberségüket kövessék, hanem azokat a rég önmagukat elvesztett felnőtteket, azokat az ezeréves, ember alkotta elavult szabályokat, ítéleteket és következtetéseket, amik ebben a pillanatban már nem működnek.
