2018. február 8., csütörtök

Ítéletmentes jelenlét pedig létezik és könnyű

Továbbra is rengeteg gyerek jön hozzám, és szüleikkel megtisztelnek a bizalmukkal.


Köszönöm, hiszen ez nagyon hálás feladat. Egy gyerekkel szót érteni, és inspirálni egyáltalán nem nehéz, és ez még a kamaszokra vagy fiatal felnőttekre is igaz. Persze ehhez kell egy ítéletmentes, nyitott hozzáállás, amit a gyerek azonnal érzékel, értékel és minden megváltozik ettől.
Te választanád végre azt, hogy boldog életed legyen? Szeretné, hogy a gyerekeid is vagy a párod is ezt válassza? Ha eldöntöd, hogy úgysem sikerül, akkor igazad van! Van amikor valaki annyira határozott fix nézőpontokkal van, hogy nem is hall semmit. Vannak olyan erős elvárások, amik eleve kizárják a változást.


Már többször előfordult, hogy érkezés előtt a szülő jelezte, hogy izgul, hogy megnyílik-e, vagy beszél a gyermeke, de sosem ez volt a valóság. Volt egyszer egy kisfiú, akit elhagyott az anyukája, és a nevelőjének azt mondta, hogy úgysem fog velem beszélni. Nem ez történt. Csak tudni kell úgy ott lenni, azzal az elvárás mentes elfogadással, és türelemmel. Sajnos ezt az ítéletmentes jelenlétben, éberségben beszélgetést és figyelést még kevesen űzik, pedig ez a természetes állapotunk, és könnyű. 
De mi kéne, hogy ez megváltozzon nem csak egy-egy családban, hanem nagyban is? Sok kicsi sokra megy alapon.
Felnőtteknek üzenem: nem volt még olyan gyerek, akit ne érdekelt volna, hogy mivel tehetné jobbá, könnyebbé az életét. Mindig nyitottak.


Mi lenne, ha példát mutatnál a gyerekednek, vagy másoknak azzal, hogy te máris változtatsz, és kíváncsi vagy az örömre? Csatlakozhatsz a játékhoz

Mi legtöbben nem ebben nevelkedtünk, és a társadalomban még most sem ez mutatkozik. 
Tanulható, vagy inkább olyan, mint egy függőségről való leszokás. Ha van az ítélkezés helyett jobb, táplálóbb szokás és te kíváncsi leszel rá mi az, akkor sikerülni fog.
Kell, hogy valaki mellette eszébe juttassa, hogy választhat mást. A szülő vagy pedagógus, vagy életvezetési tanácsadó, vagy akár egy barát. 


Hiába papol valaki, ha nem tud más mintát produkálni. Éppen ezért már kb. két évtizede érzem és tudom, hogy egy gyermek életében sokkal meghatározóbb, ha a szülő hajlandó változni és tudatos lenni.
 Akkor az Isten sem menti meg attól, hogy a gyerek változzon.

Meghallják a lehetőséget, és a legtöbbször azonnal ki is próbálják, elég gyors sikerrel. Sokszor a szülőkre, pedagógusokra is hatással van a választásuk.

Az ítéletek csak emberi találmányok, ahol bevettük, hogy ha valakit nem kényszerítünk arra, hogy jó legyen, akkor baj van,
 mert az ember alapvetően rossz, gonosz és bűnös. 
Na vajon honnan jönnek ezek az érdekes ítéletek? 
Ránéztél már valaha, hogy ez igaz-e?

Tényleg úgy érzed, hogy ha jól éreznéd magad, és teli lennél energiával, akkor az motiválna, hogy hogyan tegyél tönkre másokat? Lehet, hogy lenne más ötleted? Hányszor hallottad és vetted be ezt a hazugságot? Hányszor gondolod, hogy te rossz vagy? Mire mentél ezekkel az ítéletekkel? 

Kipróbáltad már valaha, hogy milyen érzés elfogadó kommunikációban lenni valakivel? Érezted már azt a hálát egy felnőttől, kamasztól, vagy akár a saját gyerekedtől, ami viszonzásul jön?  Tudod milyen érzés, amikor a gyerek olyan nyílt és őszinte, hogy magától kérdez, mesél, kér segítséget. Bízik benned, tisztel és elmondja a véleményét, ha valamivel nem ért egyet.

Könnyedén, nem veszekedve is tudja jelezni, ha valamiből elege van, vagy másképp szeretné. Tudod mennyire könnyű ilyenkor meghallani, hogy változtatni kellene valamit, mert igaza van? Könnyű nem belemenni a presztizsharcba.

Épp tegnap hallottam valamelyik riportban, hogy a gyerekek nem azt várják, hogy a szülő hibátlan legyen, és nem csorbul a tekintélye, ha valamiről elismeri, hogy nem tudja, vagy, éppen elismeri, ha tévedett. Ha a szülő őszinte, a gyerek is érzi, hogy lehet őszinte, hibázhat, és utána majd másképp választ. Hát ezt mindig is tudtam és alkalmaztam. Volt mikor bocsánatot is kértem a  gyerekeimtől, mégis tisztelnek. 
Sőt szerintem éppen ezért.

Megengednéd magadnak a hibázás jogát? 
Megengednéd a gyerekednek a hibázás jogát?
Milyen lehetne az életed, amikor megismered és elfogadod magad ?

Persze, ha nem engeded meg, attól még fog(sz) hibázni, csak akkor ítélkezésbe megy, és nem  néz rá, hogy mi más lehetséges, hanem összehúzza magát, beveszi, hogy rossz, vagy gyenge, és nem biztos, hogy tovább lép.

Mi is nagyrabecsüljük egymást a 18 és 25 éves fiaimmal. Működik! És nem innen  
indultunk. A nagyobbiknál még el sem tudtam képzelni, hogy egyszer ide jutunk. Akkor még kezdő „kamaszszülő” voltam, válás után. Sok konfliktus volt köztünk, anyagi problémákkal, küzdelemmel, japán yen hitellel a vállamon.

Közlékenyek vagyunk egymással, és mindenki egyre jobban van a bőrében, egyre inkább a saját valóságát éli. Tényleg öröm látni, ahogy megvalósítják magukat.

Kezeléseim és a képzéseim is könnyítenek az átszokáson. A boldog élet választását és teremtését célozzák,  méghozzá úgy, hogy hamar megtapasztalhatod a sikerélményeket.

Tanítom ezt az éber jelenlétet, a kommunikációt, aztán ismét lesznek szülőknek pedagógusoknak szóló programjaim.

Tudatos szülők,  Tudatos pedagógusok klubja
 havi 1-1 alkalommal esti személyes és online is elérhető program márciustól

Tudatos jelenlét tanfolyam

Több részes Kommunikció a jelenlétben tanfolyam, ami távol sem a szavakról szól.

Mi más lehetséges?



Feliratkozás képzésekre


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése