Sebezhetőség - elfogadás - ítéletmentes kommunikáció

Milyen hatása van a sebezhetőségnek és az ítéletmentességnek? 

Mi történik, amikor elengeded az előítéleteidet és leengeded a falaidat és a partnered érzi, hogy erős vagy és elfogadó? Kipróbálnád te is?

A múlt héten többször is utazgattam a budai fonódó villamoson. Ismét csodálatos visszajelzésben volt részem.

Az első alkalommal felszálltam a Batthyány téren az Óbuda felé tartó villamosra és helyet kértem attól a 25-30-as éveiben járó fiatalembertől, aki direkt keresztbe tette a lábát a két ülés között, hogy senki ne ülhessen oda. Ítélet és véleménymentesen tettem ezt, igazi mosollyal, aminek nem tudott ellenállni, de közben vitázott velem, hogy miért nem ülök máshova, máshogy stb.

Én csak nyugodtan annyit mondtam, hogy „mert ide szeretnék ülni, hiszen itt van hely”. Utána morgolódott hosszasan, mintha rám lett volna írva, hogy én egy 3. kerületi lakos lennék, (Mire volt itt már előre éber? Ott nézek lakásokat.) és folyamatosan úgy beszélt a lakosokról, hogy Ti a 3. kerületiek ilyenek, olyanok stb. de most majd jól megjárjuk. Mi a másik kerületiek vagyunk, sokkal különbek, és tegnap ellopták a házunk elől az autónkat, de majd most átmennek a tolvajok a 3. kerületbe és ott fogják feltörni az autókat. Semmilyen reakciót nem váltott ki belőlem, elfogadtam, nem csak úgy csináltam, hanem lent voltak a falaim, mosolyogtam tovább és nem gondoltam semmit. Volt amire kedvesen válaszoltam is. Annyira megdöbbent a szokatlan viselkedésemen, hogy 2 megállóval később már úgy szállt le, mintha végig jót beszélgettünk volna az úton, és ismerősök lennénk. Egyszerűen közben eltűnt az indulat, ami addig érződött.

A másik eset ennél sokkal vidámabb volt. Egy  férfi bottal felszállt velem a villamosra. Én a távolabbi ülésre ültem, hogy neki könnyebb legyen helyet foglalnia, és bár ez egy másodperc alatt történt mindenféle faxni nélkül, ő észrevette és megköszönte nekem.

Szóval már vidáman mosolygó beszélgetőtársak voltunk. Beszélt-beszélt mindenféle kedves csevegést, és én mosolyogtam-mosolyogtam tovább.

Aztán hirtelen, mintha az jutott volna eszébe, hogy ez túl vidám, túl szórakoztató, egyszer csak azt mondta, hogy persze nem ilyen szép az élet, mert azért a kormánnyal nincs megelégedve. A kormány politikája miatt kimentek a gyerekei és az unokái külföldre, mert itt minden rossz.

Ekkor megint nem húztam fel a falaimat, és mosolyogva ráhagytam és nem folytattam a fonalat, amit elvárt volna tőlem. Én csak annyit mondtam, hogy köszönöm jól vagyok. És akkor átváltott a következtető üzemmódra, persze kedvesen, hiszen már eldöntötte rólam, hogy én jó vagyok.

Csak a mosolyom és a nyugalmam miatt azt mondta, hogy persze aki sokat keres és jól él, annak mindegy. (Hű gondoltam, most voltam Joy of Business tanfolyamon, és még csak most nyitottam meg magam a bőséges boldog életnek, de már rám van írva, hogy gazdag vagyok! Hogy lehetne ez még könnyebb?)

Én mosolyogtam tovább és befogadtam a megelőlegezett gazdagság minden porcikáját. Megkérdeztem, hogy akkor ő miért nem megy utánuk, ha hiányoznak? De ezt már nem is hallotta, hiszen éppen azon járt az agya, hogy mi lehet velem? Mitől vagyok jól?

És egyszerre csak kikövetkeztette!: Ja és persze, ha valaki egy gazdag emberhez megy feleségül és eltartják, na ja akkor könnyű! Kedves bácsi volt, semmi rosszindulat nem volt benne felém, de annyira döbbenten fogadta az energiáimat, mintha keresné, hogy mi ebben a becsapás.

Ekkor már annyira nevettem belül, olyan élvezetes játék volt ez a beszélgetés egy vadidegennel. Imádtam! Nem nevettem ki, csak élveztem. Imádtam azt is ahogy én voltam ebben. Annyira éreztem ahogy kattognak az agytekervényei. Aranyos volt és őszinte. Neki sem voltak falai felém. És közeledtünk az Ő megállójához.

Amikor meghallottam, hogy azt gondolja, csak akkor élhet jól valaki, ha egy gazdag ember eltartja, akkor nem bírtam ki és informáltam, hogy egy egyedülálló anya vagyok két gyerekkel. Ez papírforma szerint igaz, és engem nem is tart el más csak én, de másrészt a nagyfiam már önálló, az apuka pedig mindig is hozzájárult mindenhez. De nem bírtam ki, hogy huncutul ki ne hagyjam ezt a magas labdát.

Ez volt az utolsó csepp a pohárban. A bácsi felállt én elköszöntem és ő nem bírt magához térni. Beszélt, gondolkozott, morfondírozott, még a lépcsőn is, és az utcán is.

Kizökkentettem az eddigi következtetéses valóságából, és lehet, hogy azóta is kérdésben van miként lehetséges, hogy valaki vidám, és jól érzi magát a bőrében. Remélem az Univerzum szállítja neki a sok lehetőséget! Köszönöm hogy megajándékozott a társaságával. Óriási élmény volt. Nagy hozzájárulás.

Végre elismertem, hogy már nekem is minden csak egy érdekes nézőpont! És már élvezem az életet és a sebezhetőséget. És elfogadom bárkinek a hozzájárulását az örömömhöz! Hogy lehet ez még ennél is jobb?

Neked mennyire változtatná meg a kapcsolataidat, ha végre leengednéd a falaidat, elengednéd az ítéleteidet és befogadnál minden rezgést az univerzumból? Milyen hozzájárulás lehet ehhez az Access Bars vagy az access tudatosság?

Próbáld ki az Access Bars kezelést, a Testkezelések rád szabott egyéni kombinációját (kb. 70 féle testkezelés) és a szóbeli eszközeit is! Ha pedig a tanfolyamok érdekelnek, akkor pillanatnyilag ezek a legközelebbiek. Figyeld a Skype-on is elérhető programokat!

További programjaimra kattints ide!

Jelentkezni lehet az alábbi jelentkezési lapon

Vezetéknév
Keresztnév
e-mail cím:
Telefonszám:
Életkor:
Tanfolyam neve:
Tanfolyam ideje: